Bütykös hattyú

A holtágon rendszeresen költő, védett madárfaj.
Latin név: Cygnus olor
Fokozottan védett: nem
Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Védetté nyilvánítás éve: 1954

Jegyei
Egyike a legnagyobb röpképes madaraknak. Tollazata tiszta fehér. Szeme barna, csőre vörös, nevét adó bütyke és kantárja fekete, lába barnásfekete vagy tiszta fekete, nagy széles úszóhártyával. A bütyök a hímnél jobban fejlett, mint a tojónál. Testhossza 145–160 centiméter, szárnyának fesztávolsága 208–238 centiméter. A hím testtömege 9–14 kilog­ramm, a tojóé 7–11 kilogramm, ezzel az egyik legnagyobb testű röpképes madár. Hosszas, csapkodó vízfelszíni nekifutással emelkedik fel, de ha már a levegőben van, kitartóan repül. Repüléskor evezőtollai messziről hallható fütyülő hangot adnak. Akár a többi réceféle, vedléskor egyszerre veszíti el összes evezőtollát, és ilyenkor átmenetileg röpképtelenné válik.

Élőhelye
Álló- vagy lassan folyó vizeken költ, ahol bőséges táplálékra van szüksége.

Szaporodása
Az ivarérettséget 2-3 éves korban éri el. Monogámiában él. A hattyúpár hűséges költőterületéhez, és területéről körülbelül a hóolvadástól kezdve elűzi a többi hattyút. Márciustól júniusig költ. A fészket csak a tojó építi, sekély tavak nádasainak szélén. Ehhez nádszálakat és gyékényt szaggat le, és maga mögé teszi ezeket. Ezt az egyszerű mozdulatot többször ismételve egy nagy halmot alakít ki. A fészkét védő hattyú az embert is megtá­madja: ilyenkor teljes magasságában felágaskodik, és félelmetesen csapkod szárnyával. Ha ellensége ettől nem menekül el, akkor feladja a küzdel­met, és visszavonul.

Tápláléka
Tápláléka vízinövények részeiből és magvaiból, rovarokból, férgekből, kagylókból, apró kétéltűekből és halakból áll. Hosszú nyakával a tófenékről tépi a táplálékát, ahol a récék már nem jelentenek konkurenciát.

Etetni nem ajánlatos, mert a kenyérfélék, chipsek, kekszek és egyéb szénhidrátban gazdag emberi fogyasztásra használt élelmiszerek károsak le­hetnek az egészségükre, főleg a fiatalokéra.

Élőhelye, költése:
Eurázsiában, Amerika és Afrika mérsé­keltövi és trópusi területein elterjedt faj. Nádasban költ, de táplálkozni a hínár­ral benőtt nyílt vizekre jár. Akár kisebb tavak, csatornák, kubikgödrök is ott­hont adhatnak ennek az igen könnyen alkalmazkodó fajnak. Fészkét a nádas­ba építi növényi anyagokból. Fészekal­ja 7-10 tojásból áll, a fiókák 19-22 nap alatt kelnek ki. A kezdeti időszakban a szülők a fészekbe hordják a táplálé­kot, később a fiatalok követik szülei­ket, háromhetesen már maguk keresik táplálékukat és öthetesen már önálló­ak. Évente kétszer költ. Főleg vízirova­rokat, puhatestűeket, férgeket eszik, de növényi eredetű táplálékot is fogyaszt.