Gyakori, idegenhonos inváziós halfaj, mely ve­szélyezteti az őshonos ökoszisztémát.

Őshazája Kelet-Ázsia, valamint Szibéria. Később az elterjedési területük Nyugat-Szibérián keresz­tül átterjedt Kelet-Európára. A duzzasztás köve­tően állománya robbanásszerűen megnőtt a Ti­sza-tóban.

Teste nyújtott, oldalról lapított, háta kevésbé ma­gas, mint a széles kárászé. Hátúszója szintén 17-25 úszósugárból áll, azonban a bognártüskéje merev, szélesebb és fogazottabb.

Gyors földrajzi terjedésének oka a spontán gynog­enezis, mint különleges ivartalan szaporodási for­ma. Az ívásra érett ikrások más halfajokkal, pél­dául ponttyal, bodorkával ívnak össze, és kakukk módjára csempészik ikráikat azok ikrái közé. A lerakott ikrákat más pontyfélék hím ivarsejtjei serkentik barázdálódásra, anélkül hogy ezek kro­moszómái részt vennének a folyamatban. A kikelő utódok így nem hibridek, hanem tiszta ezüstkárá­szok. Ivaréretten mind nőstények lesznek, gene­tikai szempontból tökéletes másolatai az anyjuk­nak. Ez a szaporodási mód rendkívül előnyös egy terjeszkedő fajnak, mert nem kell mindkét nemű egyednek bekerülnie egy meghódítandó területre, elég egyetlen nőstény példány is.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

For security, use of Google's reCAPTCHA service is required which is subject to the Google Privacy Policy and Terms of Use.

I agree to these terms.