Jégmadár

A holtágon rendszeresen előforduló, védett madárfaj.
Latin név: Alcedo atthis
Fokozottan védett: nem
Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Védetté nyilvánítás éve: 1954

Hazánk egyik legszínpompásabb madara, mely folyók és tavak mentén található partfalak­ban költ. Állandó madarunk, mely télen a be nem fagyó folyóknál vészeli át a zord hónapokat. Sokszor lehet látni, amint a víz felett szitál, azaz kolibriszerűen egyhelyben „lebeg”. Erre a költőhely kialakításánál éppúgy szüksége van, mint a vadászata során. Gyakran látni víz fölé behajló ágakon, melyekről mozdulatlanul lesi a víz tetején úszó apró halakat. Nyugat-Euró­pában állománya csökkenő tendenciát mutat, Európa többi részén azonban stabil populáció­kat találunk.

Jegyei
Zömök testalkatú madár, rövid farokkal és egyenes, hegyes csőrrel. Fejbúbja, tarkója, háta és farka csillogó kék. A szemétől a fülnyílásáig rozsdaszínű folt húzódik, ettől lefelé a nyakán egy kis fehér folt látható. A torkán ugyancsak fehér folt van. A hasa rozsdaszínű. Lába vörös, rövid, ujjai tövükön összenőve.

Élőhelye
Európa, Ázsia és Afrika lakója. Kisebb folyók és patakok partján halászik. Erdőszéleken is él.

Szaporodása
Vándorló madár, nem feltétlenül ugyanott fészkel minden évben, de gyakran évek múlva ismét megjelenik korábbi költőhelyén. Folyók és patakok mentén fészkel: a függőleges partszakaszba kb. méternyi hosszú, vízszintes csövet, ennek végén tágas katlant váj. Fészket nem épít, hanem a kiök­lendezett halszálkákra rakja 6-7 gömbölyű fehér tojását, melyen 21-27 napig kotlik.

Tápláléka
Igazi halivadék-pusztító. A kis halakat leginkább az ágakról lesi. A vízparton, ahol a bokrok, fák a víz fölé hajlanak, egy-egy kiálló száraz ág leg­végére telepedik, és türelmesen, mozdulatlanul lesi a vizet és a benne folyó életet. Amint a hal ivadék a víz felületét megközelíti, a jégmadár lecsap, csőrének késéles káváival megragadja a prédát, aztán lerázza a vizet, újból egy ágra ül és elfogyasztja zsákmányát. Rendkívül gyorsan emészt, a szálkát, pikkelyt, úszót pedig kiöklendezi. Tarka színe a védekezést és a megtévesztést egyaránt szolgálja. A hasa olyan színű, mint valami száraz levél, a hal tehát nem gyanakszik. A háta viszont olyan, mint a csillogó kék víztükör, ezért felülről nem veszi észre a ragadozó madár.