Réti csík

Csökkenő állományú, védett, főként eutróf vizek halfaja.

A nagy folyószabályozások és a mocsarak lecsapolása miatt megfogyatko­zott a Magyarországon található állománya, ezért védelmet élvez. Korábban tömegesen fordult elő, fontos böjti tápláléknak számított, és horgászatát, a csíkászatot a 19. századig mint a halászat külön ágazatát tartották számon.

Nagyságát tekintve 15-35 centiméteresre nő meg és súlya 80-150 gramm kö­zött mozog. Kisméretű száját 10 bajusz köríti. A testformája miatt kígyósze­rűnek tűnő halat a fenéken bajuszszálai segítik az érzékelésben. Teste hen­geres, nagyon izmos, nyákos és apró pikkelyek borítják, melyek alig fedik egymást. A szemei testméretéhez viszonyítva nagyon aprónak tűnnek. Éjjel aktív hal napközben az iszapban rejtőzik el. Étrendjét tekintve rovarokat, férgeket és ízeltlábúakat keresgél az iszapban, valamint a vízben lévő növé­nyi törmelékeket is elfogyasztja. Nagyon szívós és igénytelen hal a telet az iszapba rejtőzve tölti el. A víz időleges kiszáradását is el tudja viselni. Élő­helye az árterek, mocsarak, lápok iszapos fenekű helyei, de megtalálható a folyóvizek lassú folyású, iszapos szakaszain is.

A faj jellegzetessége, hogy kisegítő légzőszerve segítségével béllégzésre ké­pes. Amikor kevés a vízben az oxigén felúszik a felszínre, és ott levegőt szip­pant, amelyet vérerekkel dúsan átszőtt belébe présel. Az elhasznált levegőt a végbelén át engedi ki. A réti csík szaporodása szezonális, áprilistól-júliusig tart, ivartermékeit jellegzetes táncot követően lövelli ki. Az ivarérettségüket 2-3 éves korukra érik el.